Frank Tibor történész, angol és amerikai tanulmányok szakértő Viktória királynő kezeihez — Az osztrák-magyar kiegyezés brit tükörben 1865-1870. című könyve a szerző korábbi angol nyelven megjelent hasonló kötetei után a magyar közönséggel is megosztja újszerű megközelítését a Kiegyezés korának Monarchia-beli magyar viszonyaihoz és a nemzetközi kapcsolatokhoz. A szerző az ELTE professor emeritusa, az MTA rendes tagja, az új- és jelenkori egyetemes történelem mellett kiváló amerikanisztika és anglisztika kutató is. A kötet elkészítését megelőzően az ún. „Átfedő nemzeti történelmek” kutatócsoport témavezetője volt a European Science Foundation “Representations of the National Past in Europe” c. programjában. Kutatási témái közt a szerző nagy figyelmet fordít a külföldi és hazai nemzetkép, image, sztereotípiák és külpropaganda összefüggéseire, ezen belül is az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Magyarország brit és amerikai megítélésére. A szerzőt foglalkoztatják a külföldi Magyarország-képet befolyásoló törekvések, például Kossuth Lajos és gróf Bethlen István tevékenysége. Korábban e tárgyban angol nyelven jelentetett meg köteteket The British Image of Hungary 1865-1870 (Budapest: ELTE, 1976), Picturing Austria-Hungary: The British Perception of the Habsburg Monarchy 1865-1870 (New York: Columbia University Press, 2005), valamint Ethnicity, Propaganda, Myth-Making: Studies on Hungarian Connections to Britain and America 1848-1945 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1999) címmel. A jelen kötet a Brexit apropóján ajánl értékes magyar nyelvű történelmi forrást, forrásokat. Frank Tibor vendégprofesszorként oktatott sok éven át a University of California-n, majd számos alkalommal tanított a New York-i Columbia Egyetemen és az IES Abroad Vienna bécsi képzésében is. Ezen kiemelkedő tudományos központokban fontos gyakorlati tapasztalatokat szerzett abban, hogy a történelem oktatását nemzetek összefüggésében hogyan lehet megismertetni a közép-európai régión kívüliekkel csakúgy, mint a magyar hallgatókkal. Oktatási tapasztalatai úgy érzem jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a kötet olvasmányosan, tudományos igénnyel, szórakoztatóan és elgondolkodtatóan kíséri az olvasót át azon rövid történelmi korszakon, amely annyira meghatározó volt a magyar és környező országok történelmében.
A jelen könyvismertető azzal a céllal született, hogy a lehetséges történettudományi recenziók mellett egy olyan olvasmányélményt is megoszthasson, amely a nem feltétlenül szakmai háttérrel rendelkező olvasónak is bemutatja azt, hogy milyen tapasztalat és tanulság ennek a kötetnek az olvasása.
A kötet szerkezete követi azt a logikát, amely a távolabbi össz-európai összefüggések felől a brit politikán és az Osztrák-Magyar Monarchián át közelít a magyar országimázs problémájára. A szerző a konkrét geopolitikai és nemzetközi kapcsolati térképre fokozatosan épít rá egy láthatatlan hálózatot, amely a személyes kapcsolatok bonyolult rendszere. A diplomaták, államférfiak, nemes urak és királyok mellett felvillannak azon háttérszereplők, akik hatékony véleményformálóvá váltak az információk közvetítőjeként és a nézetek kialakítójaként. Ahogyan ez a kettős térkép felrajzolódik szemünk előtt, annak minden társadalmi, katonai, gazdasági és magánéleti dinamikájával, úgy ismerhetjük meg fokozatosan a különböző formális és informális kommunikációs csatorna, a sajtó, diplomáciai jelentések, törvények és rendeletek megformálóit, akik útiélményeik, az estélyek, audienciák, politikai csatározások és arisztokrata családi összejövetelek szövevényében szerzik benyomásaikat, informálódnak, vagy épp beszédet mondanak és tárgyalásokat folytatnak hazájuk képviseletében.
Az első fejezet meghívja az olvasót az 1860-as évek Európájába, közelebbről a Monarchiába, ahol Bécs és Budapest a Kiegyezés mentén igyekszik stabilizálni helyzetét. A második fejezet rövid időre átvisz minket a La Manche Csatornán és a szintén épp nagy változásokat megélő Brit Birodalom felől kapunk tükörképet arról, hogy hogyan látják az angol közemberek, politikusok, újságírók és a királynő a kontinens népeit. A brit be(nem)avatkozás- politika változásai mutatják, mennyire nehéz mindig is az integritás és befolyásolás mérlegén egyensúlyozni, illetve azt is, hogy a nagyobb összeurópai hatalmi összefüggések és érdekek hogyan befolyásolják azt, ahogyan az egyes országok -jelen esetben Nagy-Britannia és a Monarchia- hogyan viszonyulnak, mit deklarálnak és milyen gyakorlatot valósítanak meg például kereskedelmükben és politikai támogatás terén. A szerző láthatatlan kézzel vezeti az olvasó figyelmét a döntések összetettsége felé. A harmadik fejezetben már az eszközöket is megismerjük: a Monarchia marketingje konkrétan leképeződik a brit újságírók, utazók és kötetek, valamint a Kossuthoz és Deákhoz mérhető ikonikus vagy épp más véleményhirdető emberek (ma úgy hívnánk őket, hogy influencer-ek) és kapcsolatok terén. A negyedik fejezetben már a Monarchia képe kerül górcső alá, azaz hogy a gazdaság, a politika, a társadalmi élet, a kultúra, a németkérdés, a porosz-osztrák háború, a Kiegyezés és a soknemzetiségű állam kihívásai milyen összefüggésekben jelennek meg az európai birodalmak hatalmi egyensúlya és dinamikája vonatkozásában. Az ötödik fejezet igazából ezt zárja le az országimázs és képalkotás szempontjából. Talán itt érezhetünk többszöri nekifutást: a harmadik, negyedik és ötödik fejezet címében a marketing és imázsképzés körül forog, de arányaiban és ebben a két fogalom vonatkozásában kevésbé letisztult, hogy a szerző az országimázst egy marketingelemként értelmezi és más elemeket fontosnak tart-e az adott kor politikai céljainak megvalósításában, vagy inkább kevésbé tudatos országképről beszélhetünk, amely organikusan fejlődik a történelem viharában. Ez merül fel például Kossuth és Deák nemzetközi tevékenységének összevetésében, vagy a korabeli sajtó állásfoglalásában is. Kérdés, hogy a szerző mennyiben tartja tudatosnak és stratégia mentén átgondoltnak az országimázs alakítását egyesek által, és mennyiben érzi azt esetlegesnek abban az értelemben, ahogyan említi mondjuk Kossuth „magánmítoszának” és Deák személyiségének hatását a külpolitikai sikerekben.
Amikor az olvasó a kezébe veszi a kötetet, láthatja, hogy a terjedelem egyharmada egy olyan függelék, amely szerves egységet alkot a Frank Tibor által írtakkal: Robert B. D. Morier diplomáciai jelentései és feljegyzései visznek vissza a Kiegyezés korába minket, és immár úgy olvashatjuk ezen feljegyzéseket, hogy a korábban említett összefüggéseknek tudatában vagyunk, ismerjük a diplomaták hátterét és felismerhetjük szavaikban az útkeresés és véleményformálás kettősségét. Olyan, mintha a szerző egy újabb értelmezési hálót adna, amely a dokumentumok felett lebeg elménkben és visszagondolhatunk azokra a korábban feltárt tényezőkre, melyek az adott írásnak megszületéséhez vezethettek. Az ezeket követő bibliográfia hármas tagolása (kéziratok, nyomtatott források, szakirodalom) szilárd alapként segíti a tudományos igényű érdeklődőket abban, hogy folytassák a feltárást, a korszak megismerését. Az elsődleges források közt magyar és brit kormányzati, parlamenti és folyóiratok mellett magániratok, hagyatéki források, emlékiratok szerepelnek. További értékes kiegészítői a kötetnek az illusztrációk, melyek az említett politikusok, államférfiak és fontos helyszínek képével gazdagítják az olvasó képzetét.
Különösen értékes az a mód, ahogyan a szerző 360 fokos perspektívából járja körbe a Kiegyezés magyar viszonyait. A brit és Monarchia-beli álláspontokat nem bináris ellentétekben mutatja, hanem minden megnyilvánulást a maga történeti meghatározottságában villant fel és köti láncolatba a többivel. Az időutazásunk így képzetünkben az időbeli vertikális mélységből egy horizontális körúttá is válik, bebarangolva számos térséget, majd visszatérve arra, hogy a magyarság képe mennyiben meghatározott önmagunk történelembe ágyazottságában, a vélt magyar karakterben. Hasonlóan 1956, Trianon és más nagy magyar történelmi fordulatok feldolgozásához, itt is olyan nézőpontot kapunk, amely segíti megérteni és feldolgozni az, amit gyakran sorszerűségnek, magyar karakternek, történelmi végzetnek vélnek sokan. Kritikus helyzetekben politikusaink, állami vezetőink gyakran hoznak rossz, akár végzetes következményekkel járó döntéseket is, ezt támasztják alá a Trianon 100. évfordulóján készült elemzések is. 1956 esetében akkor értettem meg, hogy a várt nyugati segítség miért maradt el, amikor amerikanisztikai tanulmányam során felmerült a Suez-i válság és az USA külügyi prioritásai. Ugyanígy, a Kiegyezés idején a Nyugat, ebben az esetben a britek álláspontját nem az egyes államokkal kapcsolatos külön vonalak vezérelték, hanem ahogy ebből a könyvből megtudhatjuk, a közép-európai térség stabilitásának szempontja vezérelte azt, hogy a Brit Birodalom hogyan viszonyul a Monarchiához. A Duna-menti hatalmi (gazdasági, katonai)stabilitás alapvető fontosságú volt a francia, orosz, török birodalmak közti térben, és ennek függvényeként alakult a britek külpolitikai viszonyulása a német területek stabilitásának támogatásához is, például a porosz-osztrák háborús időkben.
Ez a könyv emlékeztethet sokunkat Frank Tibor egyetemi munkája során is tapasztalható kifinomult, tiszteletteljes, visszafogott, mégis határozott és meggyőző stílusára. Gazdaságos szóhasználat egy részletekben bővelkedő és szórakoztató történelmi elbeszélésben? Ellentmondásosnak tűnik, mégis úgy vélem, a kötet tanulságos történelemről mesél nekünk, tényekre alapozva, letisztult szóhasználattal. Az első fejezet még intenzívebben igyekszik az olvasót ráhangolni a korszakra számtalan zenei és képzőművészeti utalással. A szöveg szolgálja a bonyolult társadalmi, politikai és interkulturális háttér megértését.
Még egy ritka értéket elmondhatunk a kötet stílusáról: a szerző ideológiai elkötelezettség nélkül, amolyan mozgó objektíven át pásztázza a korabeli Európát és a Monarchiát, ugyanakkor finoman felvet néhány megállapítást, ami az olvasó beláthatja, hogy a mai magyar viszonyokra is igaz. Ezen párhuzamokat úgy fejthetjük ki a történelmi könyv lapjaiból, mint Móricz: Rokonok című századfordulós regényének újraolvasásakor, vagy a filmes változatot látva: nem a szerző vonja ezen hasonlatokat, hanem az olvasó akad rá a magyar jellemmel, a politikusokkal, a gondolkodásunkkal kapcsolatos külhoni megállapítások közt. Erre példa Morier feljegyzéseiben a magyarok múltban ragadt, szolidaritást nem ismerő, korlátolt és konfrontatív politikai látásmódja, vagy a több forrásban említett rebellis, szabadságközpontú, de egyszersmind kevésbé megfontolt jellemzők, vagy annak említése, hogy átpolitizáltnak tartják a magyarok minden felfogását. Ugyanakkor a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a véleményformálók, példaként a brit újságírók és utazók gyakran olyan dokumentumokat és tényeket keresnek és mutatnak be, amelyek a korábbi elképzeléseiket aláfestik.
Frank Tibor könyve finoman vezeti rá az olvasó figyelmét azon összefüggésekre, melyek a hatalmi kapcsolatok alakulásában kulcsfontosságú külpolitikai marketing, országimázs-formálás és információcsere jellemzői voltak a 19. század második felében, gondoljunk például Apponyi gróf és Louis Philippe d’Orléans említésére, vagy a közismert szalonokra és soirée-kre. Talán nem véletlenül jutott eszembe az olvasás folyamán többször is a Barabási Albert-László és Csermely Péter nevével jelzett elméletek a gyenge kapcsolatok erejéről és a társadalmi hálózatokról. Szintén nem mondja ki nyíltan a szerző, hogy ezen informális kapcsolatok, egyéni érdekek, hátterek és találkozások mennyire fontosak minden kor politikai döntéseinek előkészítésében, de könnyen beláthatjuk, hogy a racionális mérlegelések mellett ezek is nagy súllyal bírtak akár nemzetközi kapcsolatok alakulásában is.
A Viktória királynő kezeihez című kötetet ajánlom mindazoknak, akiket érdekel egy olyan intellektuális kirándulás térben és időben, amelynek kerete a Brexit adta helyzet mellett nemcsak a brit és európai, ezen belül a magyar kapcsolatok megértése, hanem az is, hogy országunkat látszólag távoli nézőpontból jobban lássa. Természetesen a történelem iránt érdeklődők széles köre, történettanulmányi kutatók és hallgatók is tudományosan erős alapokon nyugvó könyvet kapnak a korszak feldolgozásához. Számukra remek példa a könyv arra, hogyan kutassuk és foglaljuk mások számára is érdekes narratívába egy-egy történelmi korszak nemzetközi vonatkozású fejlődését, a forrásgyűjtéstől, kiválasztástól és feldolgozástól a történetmesélésig. A diplomácia és nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődők is számtalan érdekességet és hasznos megközelítést találnak a könyvben. Arra is példa a kötet, hogy a mai
valóságunkra is releváns, azzal egybecsengő párhuzamokat hogyan lehet kifinomultan, pártatlanul mutatni, hogyan lehet álláspontokat felvonultatni azok kontextusával együtt annak érdekében, hogy az olvasó észrevétlenül, de aktívan bevonódjon a véleményformálásba, s közben egyre tudatosabbá váljon saját történelmi és társadalmi meghatározottsága tekintetében. Talán utóbbi az egyik legnagyobb érdeme ennek a kötetnek a nem szakavatott olvasó számára. E tudományos kötet példát ad arra, hogyan lehet tudós alaposságú és sokszempontú megközelítésben bemutatni egy izgalmas korszakot úgy, hogy több szinten is értéket adjon az olvasók széles körének. Ha szeretnénk jobban megérteni Európa kontinentális történeti előzményeit, kialakulását, abban ez a kötet mindenképpen iránymutató. Jobban átláthatjuk az Európai Unió hátterét, a Visegrádi Négyek gondolatának korabeli megjelenését a vízionált Dunai Birodalomban, vagy a Nagy-Britannia és az EU közti feszültségek és egymásrautaltságok ellentmondásos szövevényt, a magyar-osztrák kapcsolatokat csakúgy, mint a szláv népek és a közép-európai kisebb-nagyobb országok viszonyulását a Monarchia idején, és azután is.
